Wolfgang Ernst: Media Archeography: Method and Machine versus History and Narrative of Media (összefoglalás)

A történelemben nem az számít, hogy bizonyos felfedezések véletlenül zajlanak-e, hanem hogy milyen hatásuk lesz a jövőre nézve. Ehhez hasonlóan fogalmazta meg gondolatait C. W. Ceram, aki alapján  Ernst ezt a hatásmechanizmust, a médiatudomány kialakulását vizsgálja, az általa médiarégészetnek nevezett folyamat segítségével.

A korai eszközök vizsgálatával a korai történelem egy–egy részéről is kapunk információkat, viszont fontos eltekinteni az egyes eszközök történelmi megjelenésétől, például a Volksempfänger a náci rendszer alatti kialakítása ellenére a mai napig működésben van, csak a történelmi idő tekintetében figyelhető meg éles kontraszt a két időszak között, egyébként a működési mechanizmus nem változott. Az új ismeretelméleti felfedezések általában véletlenszerűek, kísérletezések során jöttek létre. Ilyen például Maxwell bizonyítása, aminek a rádióközvetítés kialakulását köszönhetjük. Külső megítélés alapján nem feltétlen lehet következtetni a régi világukra, a fontos technológiához köszönhető dolgok a belső részben rejtőznek. Ezek ugyanakkor nem biztos, hogy már megszűnt technológiák, sőt a legtöbb akkor létrejött újítás a mai napig fontos része a műszaki médiának. A műszaki tárgy és a régészeti érték közötti különbség akkor derül ki igazán, amikor működésbe hozzák. A médiarégészeti vizsgálatoknál egyszerűbbnek tekinthető a munka, mivel a régi adatok hozzáférhetők, viszont az adatok felhasználásához, szükséges a hozzáértés- elsősorban informatikai. A hangfelvételek megjelenésével a felhasználó koncentrálhat a neki szükséges információkra. A rádiónak napjainkban műsorszórási funkciói vannak, mivel az optikai adatátvitel sokkal gyorsabb. Az egykor forradalminak számító analóg rögzítést a digitális technika megjelenése ismét megreformálta, a hangi és a képi megjelenést egyszerre képest tárolni, amivel létrejön a digitális jel. A folyamatos fejlődés modelljét követve az egyszerű találmányoktól több fontos természettudományos elméletig is eljuthatunk. A leírás során rávilágít arra, hogy a fejlődés egy-egy találmánynak köszönhetően indul el újra (pl. Heinz Richter katódhasználata 1962-ben elindította a tv adásokat).

Összegzésképpen kijelenthető, hogy az emberi gépek bizonyos logika alapján épültek fel, melyeket a kultúra nagyban meghatározott, hiszen a nem elegendő ismeretek olykor félbeszakították, egy időre megállították a fejlődést.