A diagramok, mint az adatmegjelenítés eszközei (Edwin Gardner és Bátorfy Attila műveinek alapján)

A diagramok fontos részei a modern adatközlésnek, az információk vizuális megjelenítésének. Napjainkban számos olyan program létezik, melyek a diagramkészítést segítik, megkönnyítve ezzel az újságírók, illetve az egyszerű felhasználók dolgát.

Bátorfy Attila egyik cikkében igyekezett összegyűjteni és véleményezni a piacon meglévő segédprogramokat, melyekhez bárki ingyenesen hozzáférhet. A programokat csoportokban tárgyalja attól függően, hogy mit szándékozunk ábrázolni az adott diagramon. Ezek alapján alakul ki a grafikon, kapcsolati háló, térkép, a timeline és a videó csoport. Itt az egyszerű, jól bevált Exceltől kezdve a szinte programozói alapvégzettséget követelő Wolframig elég széles a repertoár. A végén egy összegző részben tanácsokat is megfogalmaz, mint például a szabad kísérletezés, közérthetőség elérése, illetve az adathalmazok ellenőrzése. Egyszóval fontos ismernünk azt, hogy az általunk alkotott mű milyen hatást vált ki, mit is mutat igazán.

A C. S. Peirce által megfogalmazott, Gardner által kiragadott idézetben megfogalmazódik a kísérletezés, a vizuális gondolkodás hatékonysága, amely gondolat a továbbiakban is fontos gondolata a szövegnek. Lényegesnek tartja, hogy az, aki készítette a diagramot illetve az, aki számára készült ugyanazt a dolgot olvassa le róla-, ehhez azonban kell egy bizonyos látásmód. Egyszerű példaként az angol nyelvű olvasást hozza fel, melyhez szükséges a betűk, nyelvtan és a mondattan ismerete, de lehetséges az ettől független olvasás is, a lényeg az, hogy ugyanazt kell kapnunk a legvégén. Ehhez kapcsolódva említi meg a diszlexiát is. Ezt az egészet a belső ábrázolások kölcsönhatásának nevezi, ahol a diagrammatikus érvelés írja le a fogalom lényegét: ábrázolások építése, kipróbálása és működésének megfigyelése. Ezzel ugyanis a saját ötleteinket valósítjuk meg – fejti ki Hoffmann 2005-ös tanulmányában. A szabályozott kereteken belüli jelek jelentései valamilyen korlátok közé szorulnak, melyet a habvágó példájával igyekszik szemléltetni. Ennél az eszköznél a felhasználó tudása, az eszköz és a hab együttes munkájából születik meg a végeredmény, ugyanakkor a tervező szabadsága az eszköz kereteihez kell, hogy alkalmazkodjon. Ennek oka, néhány paraméter kötött a gépnél, ami gátolja a formázás szabadságát, ugyanakkor a végleges forma a tervezéskor alakul ki, nem pedig előre elgondolás által. A munkafolyamat közben alakulnak ki újabb és újabb ötletek, formák és alakzatok. A Seattle Library konstrukcióját hozta fel példaként, ahol a kialakításánál voltak nézeteltérések, viszont a tervek, az épület, és a logika együttesének köszönhetően egy látványos és könyvtári funkciót is sikeresen betöltő épületet hoztak létre.