Edward R. Tufte – The Visual Display of Quantitative Information Data Ink and Graphical Redesign és Chartjunk: Vibrations, Grids and Ducks című fejezetek rövid összefoglalása

 A „Data Ink and Graphical Redesign” című fejezetben a grafikonok, adatközlő ábrák általános, funkciójukat ismertető szöveggel találkozhatunk. A fejezet számos példán keresztül bemutatja, milyen egy jó grafikon.

A grafikonoknak a lényege, hogy egyszerűen, egyértelműen értelmezhetőek legyenek az információk, mennyiségi adatok értelmezésében segítsen. 

Playfair grafikonja (91-92.o.)

Számos példát hoz az író arra, hogy egy-egy grafikon újratervezése során, funkcióját tekintve alkalmasabb egy (az eredetihez képest) leegyszerűsített grafikon, hiszen ez a fajta átdolgozás lényegi adatveszteséggel nem jár. (Pl. Playfair egyik grafikonja) Egy grafikon újratervezése során cél tehát hogy törlődjön az, ami sem információt, sem adatot nem közöl.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy vannak olyan grafikonok, amelyeknél nem célszerű egyszerűsíteni, mert minden apró részlet fontos, néhány esetben igenis adatveszteséggel jár az átdolgozás. (pl. EEG)

Ebben az esetben tehát különösen fontos az egyensúly megtalálása, az információközlés mértékét tekintve. Az adat-festék arányának optimalizációja szintén fontos egy grafikonnál.

Az „adat-festék arány” meghatározása Tufte leírása alapján a következőképpen értelmezhető: az adatokra felhasznált festéket el kell osztani az összes festék mértékével, amit a grafikonra használtak. (A könyvben számos példát megtekinthetünk a különböző adat-festék arány eloszlásokra.)

Az adat-festék arány lényege tehát, hogy maximalizálva legyen, azaz, hogy az arány mértéke optimális legyen – minden tinta, amit felhasználnak, új információt közöljön, tehát egy információ ne ismétlődjön feleslegesen. Cél a redundancia kiküszöbölése. (Vannak kivételek, pl. ciklikus idősor grafikonon fontos az ismétlődés is.)

Tehát a következő 5 lényeges elvnek kell érvényesülnie egy grafikonban:

1. adatokat kell mutatni

2. maximalizálni az adat-festék arányt

3. törölni az adattal nem rendelkező feltüntetéseket

4. törölni a felesleges ismétlődő részt

5. felülvizsgálni és módosítani 

A Chartjunk: Vibrations, Grids and Ducks című fejezet lényegét az a kérdésfelvetés képezi, hogy hogyan lehetne látványelemekkel tarkítani a grafikonokat, úgy, hogy annak pozitív hatásai legyenek? (A 20. századi kigondolásra adott válasz: néhány kivételt leszámítva, sehogy!) 

Rosszul sikerült grafikonújítások a vibráció, a rácsozás és a kacsa(?) alkalmazása. Céljuk ezeknek az eszközöknek a figyelemfelkeltésen túl, hogy még tudományosabb és precízebb fajtáit hozza létre a grafikonnak!

Az első fejezetben megállapítottuk a jó grafikon ismérveit. Most nézzük a rossz grafikon ismérveit.

Vibráló grafikon (108.o.)

A vibrációs eszköz alkalmazása gyakran indokolatlanul túldíszítettséget okoz. Az adatfeldolgozást akadályozza, nem funkciója a grafikonnak a „gyönyörködtetés”. (Moiré effektus, Viktor Vasarely) 

A második említett eszköz a rácsozás. A rácsok feleslegesen vastag ábrázolásakor gyakran elveszik bennük az adat. Törekedni kell a tónusok feltüntetésére, a vonalak elvékonyítására, hogy pontos adatokat olvashassunk le. Önmagában a rácsozás nem hordoz plusz információt, törlésre kerülhet. pl. korfa-ábra (Henry S. Shyrock és Jacob S. Siegel újrarajzolása) 

Felesleges rácsozás törlése (113.o.)

A harmadik eszköz a kacsa, azaz „önreklámozás”, amikor a dekoratív elemek túlsúlyba kerülnek, elvonják az adatmennyiségekről a figyelmet. („BIG DUCK”) 

Big Duck, New York, Flanders, photograph by Edward Tufte (117.o

„Az rendben van, ha egy építményt dekorálunk, de az nem, ha egy dekorációt építünk.”

A grafikonszemét(chartjunk) miatt lényegtelen dologra összpontosítunk.

Vannak kivételek: pl. Minard on Napoleon in Russia (1812) 

További számos olyan tudományterületre is igaz ez az elv, mint pl. a modern építészetre, vagy a tömegkommunikációs médiára, ahol sokszor a lényegről elveszi figyelmünket a „körítés.”

Kiszel Sára