Friedrich Kittler – Gramofon – film - írógép. Előszó (összefoglalás)

A cím már megjeleníti azt a három médiumot, melyek megjelenésével az információk átadása, megjelenítése forradalmi változáson ment keresztül. A korábbi időszakokra jellemző, hogy a könyvekben próbálták a valósághűen visszaadni az ábrázolt világot. A technika ilyen mértékű fejlődésével, ahol már üvegszálas kábeleken futnak az információk az adatvesztés egy olyan tényező, mely a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékű információvesztést okozhat egy-egy technológiai malőr. Ezek az adattárolási folyamatok eléggé összetettek, sokféleképp függnek egymástól ellenben a könyvekkel vagy kéziratokkal, amiket valamilyen feljegyzés formájában általában meg lehetett találni. Viszont ezek kisebb mennyiségű, kódolatlan adatok voltak, melyek szóbeszéd útján is fennmaradhattak. A korai gépek, fonográf, kinematográf csak az egyes érzéki adatokat tették tárolhatóvá, nem egyszerre az összest. Az idő, ami minden művészet határa először ezek segítségével vált ábrázolhatóvá, mondhatni úttörő jelleggel bírtak. Kittler ezen médiumok felhasználhatóságára is kitér, például a Pentagon pszichológiai stratégiáján keresztül. Az eszközök a múlt egy- egy darabját örökítik meg, viszont felmerült az igény, hogy a leképzett tárgy és a leképzés a lehető legnagyobb mértékben hasonlítson. Az írógép megjelenését is kiemeli, ugyanis szerinte az egész író struktúra megváltozott ezzel a találmánnyal. Míg a kéziratoknál az író individuuma megjelent, nyomot hagyott a papíron, addig a szabványosított írógépeknél megszűnik az írói egyéniség, az szerző megint a háttérbe szorul. Az 1950-es Turing-teszt a legtöbb későbbi gép működési alapjául szolgált. Az ilyen alapú információtárolás mégis a könyvtárak rendszerével hasonlítható össze, ugyanis a különböző fajtájú információkat mind egy helyen tárolja, tehát ismét megszűnik a műfajok közötti különbség. Az évszázadok során a leírt információkból mostanra áramkörökhöz kötött, kódoltan létező írások alakultak ki. 

Kittler írásaira egyébiránt jellemző, hogy az irodalmi híradástechnika és az irodalom alkotóelemét, a médiumok által rögzített adatokat vizsgálja. Szívesen élt a reverse engineering folyamattal, vagyis saját könyvét is lapjaira szedte - hogy ne az elsődleges (kötött) kontextusban vizsgálják a művet. Ezzel azt hivatott hangsúlyozni, hogy nem csak egyfelől közelíthetünk meg egy folyamatot, hanem egy bonyolult, többrétű összefüggésrendszert kell vizsgálnunk.