Bátorfy főként azokat a
programokat gyűjtötte össze cikkében, amelyeket saját maga is használ. Az Excel
ismeretét kiemelten fontosnak tartja, egy rosszul megtervezett adatbázissal,
elütött adatokkal ugyanis sok programban lehetetlen boldogulni.
A grafikonrajzoláshoz kezdőknek az Infogr.am nevű eszközt ajánlja, sok szerkesztőség is ezt használja. Ehhez hasonló a kevésbé megbízható Plot.ly, illetve leginkább még a Tableau-t javasolja. A Google Charts, a Dygraphs és a Wolfram már bizonyos programozói ismereteket igényel. A D3.js az egyik legnépszerűbb a nagyobb lapoknál (pl. New York Times).
Térképkészítéshez a Google MapBuildr elég kézenfekvő, mert a Google Maps-re épül és könnyen kezelhető, de a Mango, a MapBox és a CartoDB is mind kitűnő erre a célra.
A timeline-programok a rohanó világban élők megmentője, hiszen ezzel időrendben átfuthatók a fontosabb események a teljes szöveg elolvasása nélkül. A Timeline JS az egyik legjobb program, a Tiki-Toki pedig ennek hiányosságát is kiküszöböli, vagyis egyedibbé tehető vele a munka, viszont ezért már fizetni kell.
Ezeken kívül még video és kapcsolati háló készítéséhez sorol fel még néhány eszközt.
A cikket néhány általános jó tanáccsal zárja: ne adjuk fel egyből a programokkal való munkát, de ha nem az ízlésünknek való az, keressünk másikat (ha a van rá lehetőségünk, kérjünk segítséget a hozzáértőktől). A végeredmény legyen világos, harmonizáljon a környezetével – próbáljuk is ki ismerőseink segítségével, hogy mennyire sikerült ezeknek megfelelni, értik-e a lényeget.
Gardner írása az
ábrázoláson keresztül kapcsolódik Bátorfyhoz, azzal a különbséggel, hogy
Gardner a nem grafikus ábrázolást mutatja be a polisztirolvágó – közismert nevén
hungarocellvágó vagy habvágó – példáján keresztül.
Gardner arra tér ki, hogy a diagramokat a készítői látják át igazán, ezt egy meghatározott látásmódon keresztül, egy rendszer segítségével. Az olvasás példáján keresztül fejti ki gondolatmenetét: ahhoz, hogy el tudjuk olvasni a szavakat, szükség van egy rendszer ismeretére, hogy egy meghatározott látásmódból tudjunk a szöveghez viszonyulni, azonban például a diszlexiások egy másik szemszögből látják ezeket. Tehát többféle látásmód létezhet, Gardner ezeket különíti el Pierce-re hivatkozva a kölcsönhatások belső ábrázolására és külső ábrázolására. Pierce diagrammatikus gondolkodásnak nevezi a folyamatot, amely három lépése szerint működik mindez: ábrázolások megalkotása, kísérletezés velük és végül az eredmény megfigyelése. Ha valamit diagramon ábrázolunk, azzal magunk megismeréséhez is közelebb kerülhetünk, hiszen a tudatos gondolkodás háttérbe szorul és teret enged a kibontakozásra – hivatkozik Hoffmann-ra.
A diagram egy meghatározott típusú jel, ami valamit kifejez, és értelmezője látásmódja (ami egy meghatározott rendszer alapján működik) dönti el, hogy mi is lesz ez.
A polisztirolvágó, a polisztirol és az ezeket használó ember mind fontos része a polisztirolvágás folyamatának. Korlátok között mozogva (az eszköz képességei, az anyag, és a felhasználó tudása) fejtik ki együttes hatásukat. Az építészetben ennek jelentős szerepe van, ugyanis a modellezés megváltoztathatja egy épület végső kinézetét.
A Seattle Library példája merül fel ezzel kapcsolatban. Logikus felépítésre van szükség, csak így válik valami eladhatóvá – mondja Olga, ezzel háttérbe szorítva a kinézet fontosságát. Ennek ellenkezőjét vallja Alain, aki a külsőre fekteti a hangsúlyt.
Fontos, hogy összevessük a tervezetet a külső megjelenéssel, e kettőnek összhangban kell lennie egymással. A lényeg, hogy a terv megfeleljen az elvárásoknak, betöltse szerepét, és ezt megfelelő dizájnnal igyekezzünk megvalósítani.
Lukács Angelika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.