Guy Julier: A vizuális kultúrától a designkultúráig (összefoglalás)

Julier első sorban a designkultúrát elhelyezi a vizuális kultúra és az anyagi-kultúra skáláján. Fontos tudni, hogy mik azok az aspektusok, amik elkülöníthetik ezt az új tudományágat és mi a másik kettő szerepe a folyamatban. A vizuális-kultúra egyértelműen alapozza meg a designkultúrát, azonban nem tud kiteljesedni benne abból a szempontból, hogy a vizuális tapasztalatot, az észlelést korlátozza. Az anyag-kultúra, mint tudományág abban a tekintetben játszik fontos szerepet a designkultúra tekintetében, hogy nyitott tárgyak, épületek, jelenségek irányába, ezzel megalapozva a designkultúra tudományágát.

A vizuális kultúra periodizációja és hatásköre

A vizuális kultúra a modernség uralkodó kognitív és reprezentációs formája, köszönhetően a nyugati kultúrákban létrejött „vizuális fordulatnak”, amit a tömegfogyasztói piacok létrejötte és az urbanizáció is indukált. Ekkor jelentek meg a filmek, az animációk vagy a fotográfia is.

Kifejezetten fontos szerepet játszik a kép olvasása a vizuális kultúrában, ennek a felfogása pedig sokat változott az idő során, ahogy a festményektől eljutottunk az interneten, képernyőn megjelenű digitális vizuális produktumokig. Az évszázadok alatt többféle szemlélet váltotta egymást a vizuláis produktumok olvasatának módszerében. Ilyen lehet a reneszánsz festészetre jellemző perspektívába helyezés, a 17. századi németalföldi ábrázolás felszínen lévő adatok fontossága, vagy a barokk narratíva-igénye.

A kortárs design és a vizuáliskultúra-tudomány korlátai

A mai világban a felhasználó nem távolodhat el a vizsgált kultúrától, vagy legalábbis nem olyan egyszerűen, ahogyan azt a vizuáliskultúra-tudomány megköveteli egyes esetekben. A kultúra három dimenziós formákat ölt körülöttünk és ezeket a tereket gyakran csupán tapasztalati úton vagy résztvevőként tapasztalhatjuk meg. Ez a kultúra már nem csak egy reprezentáció vagy narratíva, hanem egy információt teremtő s terjesztő közeg. Esetünkben egy termék elkészítése nem csupán a vizuális megjelenést foglalja magába, hanem létrehozásának folyamatát, a termelési folyamatot, a termék kontextusba helyezését és később ennek a terméknek a felhasználását is. A megismerés rögtön térbelivé, időbelivé válik, nem csupán vizuálissá. Szintén fontos, hogy ezekkel a termékekkel való találkozásunk a felhasznált platformok soksorosodásának köszönhetően változó lehet.

A designkultúra-tudomány felé

1. Designkultúra, mint folyamat: Ebben az esetben a designkultúra a tervezés megvalósításának egészére kiterjed az ötlettől a felhasználásig. A projektfolyamatot a designer mindennapi gyakorlatainak és ismereteinek hálójában helyezi el.
2. Designkultúra, mint a kontextustól meghatározott gyakorlat: A designkulúra, mint folyamat szemléletet kiegészíti a termelésnek vagy a felhasználásnak a kontextusaival, legyenek azok lokális, gazdasági vagy társadalmi korlátok.
3. Designkultúra, mint az organizációs és attitűdszerű: Fontossá válik a csapat szerepe, a cég aculatának fejlesztése, a kreativitás és az innováció, szükséges, hogy egy vállalaton belül összhang legyen akár a dolgozók attitűdje, a termék vizualitása és az üzlet berendezése között.
4. Designkultúra, mint cselekvőképesség (agency): maximalizálja egy szervezet piaci helyzetét.
5. Designkultúra, mint mindenütt jelenlévő, de megkülönböztetett érték: egy fogalmi tágasság reprezentációja, ami túllép a kiválóság vagy az innováció keretei közül és nyitott a sokszínűségre.

A designkultúra tanulmányozásának modellje

Hogyan lehet a designkultúra egyszerre analitikus és generatív?
A designkultúra bemutatható úgy is, mint ahogy a designer, a gyártás illetve a fogyasztás a tervezett tárgynak, képnek vagy térnek a kölcsönviszonyaival foglalkozik, azonban ez a felfogás elmozdult a materiális és immateriális kölcsönviszonyok dinamikájának tanulmányozásának irányába. Ez az új szemlélet az érték, a terjesztés és a gyakorlat hármasával és ezeknek az átfedéseivel foglalkozik. 

Major Réka