A térképek mint a hatalom eszközei (J. B. Harley Maps, Knowledge and Power című munkájának összefoglalása)

Harley a térképeket állítja Maps, Knowledge and Power című munkája középpontjába. Arra próbál magyarázatot adni, hogy a tudás és a hatalom milyen hatást képes gyakorolni a térképekre és azok olvasóira.

A hatalom és a térkép közötti kapcsolat fokozatosan alakult ki a történelem során. A földrajzi diskurzusoktól elkülönül a térkép, ezt a sajátosságot nevezte el Carl Sauer a „térkép ékesszólásának” hiányaként. Harley másik fő kérdése tehát, hogy hogyan „beszélhetnek” a térképek ezek ellenére mégis a múltról?

A kérdések megválaszolása érdekében járja végig az elméleti megközelítéseket. A politikai erő kontextusában vizsgálja a térképek diskurzusát, tehát az elképzelések, perspektívák segítenek a térképeket úgy bemutatni, hogy azok politikai hatását is láthassuk a társadalomra.

Maga a térkép általában véve egy kép, sajátos történelmi kódokkal. A három ettől eltérő megközelítési mód, perspektíva: a térkép nyelvként való értelmezése, Panofsky ikonológia fogalma és egyfajta szociológiai megközelítés alapján a térkép társadalmi „termékként” való értelmezése. Utóbbiban Foucault elképzeléséről beszél, mely szerint a tudás központi szerepet tölt be a hatalomra való törekvésben, ezért a térképészet egy másik lehetőség lehet a politikai előrejutásra.

A térképek előre vetítették a birodalmak létrejöttét, és egyben legitimálták azokat és a hódításokat is. A kisméretű katonai térképek csillapították a bűnösség érzetét a hadviselés terén, ami a területek közötti „csendes soroknak” volt köszönhető. A térképek „csendje” rejtett politikai üzeneteket is tartalmazott, ezek a társadalmat befolyásoló hatással bírtak.

Térképtartalom a hatalom kezébe került. Az a politikai hatás vált fontossá, az, amit elértek vele, és egyre inkább háttérbe szorultak a szociális, társadalmi hatásai. A térképtartalom szándékos torzítása, manipulálása sem volt ritka.

Néha a térképjelek hatással voltak a vallási körülmények változására is, viszont ezek inkább a status quo-t kívánták fenntartani, azaz azt a hierarchiát akarták érvényesíteni, amely már a korábbi térképeken megvalósult („a társadalom konzervatív jegyzékei” voltak).

A térképészeti dekoráció már régóta jelen van, ez egyben egy művészi kifejezés és egyfajta erősítése is a térkép politikai jelentésének, ezért mondhatjuk, hogy meghatározó jelentőséggel bír. Még a nem-dekoratív fajták is képesek voltak kulturális és politikai értékeket szimbolizálni. A térképek a képek diskurzusába is be tudtak épülni.

Ahogy a címből is könnyen ki lehetett következtetni, a mű három kulcsfogalma tehát összefügg: a térkép tudás, a tudás pedig hatalom. Harley ezt a gondolatot taglalja hosszabban kifejtve, több példát is felhoz állításai alátámasztásához, melyek azt hangsúlyozzák, hogy a térkép által igen erős befolyásolás jöhet létre, így ezek hordereje korántsem elhanyagolható.

Lukács Angelika