Martijn de Waal: The Ideas and Ideals of Urban Media Theory (összefoglalás)

Az elmúlt évtizedben rengeteg olyan média, technológia, szoftver vagy kulturális gyakorlat jött létre, ami nagyban befolyásolja, hogyan tapasztaljuk meg a városi tereket, vagy formáljuk városi kultúránkat. Fő kérdésfelvetésünk lehetne, hogy az urban media használatunk mennyiben befolyásolja városi társadalmunkat, azonban valós kérdésünké az válik, az ideáink vagy ideáljaink hogyan változtatják meg az urban media platformokat. Az ideáink, ahogyan egy városnak lennie kellene, hogyan formálják a designját és előirányzatait az urban mediának.

U-City

Az első technourban elképzelés, amiről szó esik a design megközelítésű U-City, amit a dél-koreai kormán mutatott be „okos város” iparként. Ez magába foglalja az okos infrastruktúrák és közlekedés, valamint a személyessé tett szolgáltatásokat. Célja, hogy az emberek uralkodjanak környezetük felett, az embereket teljesen egyenlően kezeli, és azonos hozzáférésük van azonos technológiákhoz, legyen az a tömegközlekedés vagy a városi elektronikus hálózat használata. Ezzel ellenben a személyre szabott szolgáltatások individuumként kezelik a város (fel)használóit, ami egy újfajta egyenlőtlenség kialakulásához is vezethet. Kérdés tehát, hogy az emberek továbbra is az emberek városlakókként képzelik e el magukat, akiknek jogaik és kötelességeik vannak, vagy inkább felhasználókként, akik elvárják, hogy a város maga minden igényeiket kiszolgálja.

Ezek az „okos városok” elképzelhetőek úgy is, mint egy élő (emberi) test, ahogyan rendszerek = infrastruktúrák hálózata, célja pedig, hogy önellátóvá és fenntarthatóvá váljon.

Urban Flâneurök és Szituacionalisták

A második képzeletben fontos szerepet játszik Walter Benjamin flâneur karaktere és Guy Debord szituacionalistái. A flâneur egyértelműen individualista szemszögből közelíti meg a városi tereket, ahogyan csodálattal tekint rá és misztikummal telinek érzékeli, városi teret voyeurként tapasztalja meg. Ezt azonban sokan kritizálják, miszerint a flâneur túlzottan elhatárolja magát a várostól, kívülállónak tekinti magát. A szutacionalisták azt látják, hogy az embert érő külső hatások határozzák meg tapasztalásukat. Mindkét elv azonban felül helyezi az individuum tapasztalását a közösségeken, ezt pedig sokan túl nagy privilégiumnak gondolják.

A város, mint operációs rendszer

Ebben az elképzelésben a várost, mint operációs rendszert képzeljük el, ahogy az főként piacként működik ahol az emberek termékeket, információkat és kulturális gyakorlatokat cserélnek. Ezeket a folyamatokat továbbra is az egyén akaratereje és vágyai, döntései irányítják. Az új operációs rendszer elképzelése szerint az emberek tettei, cselekedetei lesznek azok az eszközök, amik megváltoztatják a városi életet. Az MIT SENSEable City Lab műhelye szerint ez az operációs rendszer adatfolyosókat hoz létre, ami akár egy város buszközlekedése is lehet. Feltételezik, hogy a jövőben lehetőség lesz teljesen személyes érdekeltségű kérdéseket feltenni, amire a rendszer egy hellyel tud majd válaszolni, erre példájuk a „hol lehet a közelben legjobban sárkányt eregetni?” és hasonló teljesen szubjektív helyzetekre alkotott válaszok.

A város, mint köznép

A negyedik technourban felvetés a várost, mint a köznépet képzeli el, a kollektív városlakók forrásainak tárházát. Ebben az esetben a technológia eszközöket kínál fel a városlakóknak, amikkel gondoskodhatnak városukról. Erre egy példa Usman Haque Natural Fuse installációja, ahol városlakók kaptak egy cserepes virágot öntözőberendezéssel és ecettel, valamint valamilyen elektronikus készüléket. Minél többet használták a készüléket egyesek, mások növényeinek földjébe ecet szivárgott, ezzel pusztítva a növényt. Így a növény által befogadott széndioxid és az elektronikus berendezések által kibocsátott közötti egyensúly kibillent. Ezzel szemléltethető volt a pazarló és önző életmód, valamint egyfajta kollektív felelősségvállalás vagy annak hiánya a város iránt.

A város, mint idegenek közössége

Ebben az elképzelésben a város, mint idegenek közössége jelenik meg, akik nagy valószínűséggel idegenek is maradnak, azonban folyamatosan kölcsönhatásban vannak egymással. Így lehetséges az „ismerős ismeretlenek” jelenség, olyan mindennapi interakciókon keresztül, mint a rövid beszélgetés a pénztárossal vagy csupán az, ahogyan pár ember együtt vár ugyanarra a buszra a buszmegállóban. Ezek a folyamatok bizonyos mértékig bizalmat keltenek a körülöttünk lévő idegenekben. Felmerült, hogy a huszonegyedik században ezt a kölcsönös bizalmat sokkal nehezebb kialakítani, mint pár évtizeddel ezelőtt, hiszen elveszett a szinkron az emberek mindennapi rutinjai között. Ezzel szemben azonban fontos megemlíteni a digitális és közösségi média oldalak színre lépését, amiken keresztül hasonló képzet alakulhat ki a városlakók között.

A város, mint közszféra

Az utolsó technourban képzet a várost, mint közszférát mutatja be, ahol a város és annak lakói is aktívan szerepelnek a térben. Hogyan tudnak például ezek az emberek információt cserélni technológiák segítségével a városról, valamint mennyire hagyja őket a város ennek megvalósításában. Erre példák azok a térképek, amiken különböző helyszínekhez megjegyzéseket lehet fűzni, amilyen például az interaktív Sziget-térképet is elképzeltem, ahova a fesztivál résztvevői saját fotóikat és akár múltbéli tapasztalataikat is feltölthették a sziget és környékének területére. Így kialakulhat a városlakókban egy kollektív ismeretelmélet, ami által újraértelmezhetik saját és társaink helyét a városban.

Konklúzió

Kiemelvén azokat az ideákat és ideálokat, amikkel a mai urban media foglalkozik, bemutatja, hogy ezek a diskurzusok továbbra is nyitottak, habár vannak domináns képzeletek, vannak alternatívák is. A városi médiahasználatunk és maga a városi térhasználat kölcsönösen befolyásolják egymást, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a város továbbra is értelmezhető egy közösségként, ami hozzájárulhat a városi kultúra balkanizációjához. 

Major Réka