Henri Lefebvre: Social Text

A szöveg a social text ( társadalmi üzenet?) fogalmát ismerteti a kommunikációs modell segítségével, de leszögezi, hogy szemantikai szempontból is lehetséges a vizsgálata. A szemantika előfordul a mindennapi életben, non konceptuális és prekonceptuális ( érzelmi és érzékleti) úton. Jelzések ( a társdalmi szöveg bőségét reprezentálja), szimbólumok ( információt boritékol) és jelek ( információt hordoznak magukban)  mentén vizsgálja .  Amikor szöveget olvasunk a széleskörű társadalommal és a külvilággal kommunikálunk. Vagyis egy időben mi is részesei vagyunk egy társadalmi üzenetnek/ szövegnek. Témaként és tárgyként is szerepelünk a folyamatba, témák vagyunk, mivel megfejtjük, értelmezzük a szöveget és tárgyak is, hiszen a szöveg körülvesz minket, vagyis belehelyezzük magunkat a szövegbe és sosem tudunk teljesen elvonatkoztatni ettől. Egy jó társadalmi szöveg, folyamatos, könnyen értelmezhető, anélkül, hogy egyértelműsítené azt.

A szöveg a faluban és városban megtalálható terekre vetíti le következtetéseit. A falvakban mindennek szimbólum értéke van. A házak , a földek, az ég, a hegyek, is szimbolikus értéket hordoznak magukban. A helyszínek és a föld jelképezi a közösséget, a templom az időt, a temető pedig a világot , az életet és halált. A falu hemzseg az élettől, az életbeli pillanatok sokkal erőteljesebbek a  szimbolumokban elásott jelentéstartalmak miatt.

A táj szintén társadalmi szöveget mutat be, általában olvasható és gyönyörűen megkomponált , ahol ember és természet találkozik.  Az emlékek és a múlt megjelenítése.  Ezzel szemben a nagyobb városokban a szimbolumok eltűntek. A természet nincs jelen a kulturát pedig sehol sem lehet látni. A nagyvárosban az utca szerepe a legfontosabb, itt található a valódi élet, a legeredetibb elem. Amint az utca elveszti a attraktivitását, a város egy érdemtelen hellyé válik. Ebből is kiderülni látszik, hogy azok a helyek ahol közösségi életet élünk, legyen az az utca, egy kávézó, sokkal érdekesebbé válik, mint az otthonunk, a házak az épületek. A nyüzsgő utca , a természet nélküli , az égtől és a felhőktől távoli utca reprezentálja a társadalmunk mindennapi életét. Az utca  a nyilvánosságot reprezentálja, azt, ami máshol zárt, ott megelevenedik . Ezt kiforgatja, de egyúttal társadalmi szövegként mutatja be. Az utcán látottak stimulálják megfigyelési képességeinket is, hiszen akarva akaratlanul is szemrevételezünk más embereket, melyből létrehozunk egy kategorizációt. Az utca a való világ és az álombeli világ legközelebbi találkozási pontja. Minden funkcionális, vagy próbál azzá válni, minden egy ismétlődő történést jelöl, és annak a a technikai szerveződését.