Diszciplínák között a tér – a megelevenedő város

(N. N.: "Becoming a Field from Many Traditions", "Approaches and Methods" és "The City as  an Urban Interaction Design Platform", in Rachel Somers Miles (ed.): Urban Interaction Design - Towards City Making)


A modern város komplex rendszer, vagy inkább rendszerek halmaza, mely a technológia fejlődésének köszönhetően a különböző aktorok interaktív platformává válik. De önmagában véve nem tekinthető pusztán a szereplők játszóterének, hanem szerves és folyamatosan fejlődő, alakuló térré válik.

A tértervezés és térszervezés új formájában a legkülönfélébb szereplők lépnek interakcióba egymással, hogy élhetőbbé tegyék és közelebb hozzák a várost a mindennapi felhasználókhoz. Elindul a transzdiszciplináris gondolkodás, melynek a különböző szakterületek többé nem szabnak határokat. Inkább ezeknek a fúziója következik be, sokkal hatékonyabban és a szigorú szabályokat félretéve állnak szóba egymással az alkotók, legyenek építészek, webdesignerek, helyi politikai képviselők, civilek, akademikusok.

Az új megközelítésnek (bár inkább csak többes számban lép érvénybe: megközelítéseknek) az esszenciája így: a különböző területek, szakmák, kompetenciák közötti távolságok enyhítése, az általuk és közöttük megvalósuló interakció létrehozása, a folytonosság megteremtése. 

A perspektívák nem kizárják egymást, hanem összefognak, hogy a városhoz való viszonyunk változhasson. A megközelítések, használati módok egy sokkal nagyobb térben találkoznak, melynek célja nem a kizárás, hanem éppen ellenkezőleg: az integrálás, mindezt az egyre fejlődő eszközök segítségével. A választóvonalak már nem tiszták, nem elhatárolnak, hanem áttetszővé válnak, így a különböző feladatok, kihívások a kontinuitás és az átjárhatóság szellemiségében formálódnak újra, hogy azokat a sokszínű szereplőgárda komplexitásában értelmezze és egy holisztikus perspektívából viszonyuljon a megoldások kidolgozásához. A reciprocitás lesz a hívószó, nem pedig a szeparáció. Nem lehet többé elkülönítve beszélni városi tervről, épületről, szolgáltatásról, termékről, technológiáról, interfacek-ről.

A technológia gyorsütemű fejlődésének köszönhetően immár nem csak a szakemberek vesznek részt a város arculatának, konkrét tereinek formálásában, hanem a kiterjedt és sokoldalúvá váló információ- és ötletforrásokhoz való könnyebb hozzáférés megalapozza a városlakók, mint civilek aktívabb bevonódását is. A felhasználók tapasztalatai, benyomásai, vágyai és szükségletei sokkal jobban nyomonkövethetővé válnak az információk megosztásával és közzétételével. És ahhoz, hogy a hétköznapi városi polgár ne passzív szemlélőként és átsuhanó idegenként viszonyuljon saját környezetéhez, mindennapi életteréhez, az urban interaction design az, ami segítséget nyújthat. A 21. századi „networked city”, a hibrid város végtlen variációs összetételét elevenné tenni, interpretálni, ez a feladata azoknak a szereplőknek, akik résztvesznek ezekben a folyamatokban. Továbbá  az, hogy kellemesebbé, hatékonyabbá tegyék a városi ember életét. Valamiképpen mindenki résztvevővé válik, bevonódik a tervezési folyamatokba. Tehát nem csak nekik fejlesztünk, hanem velük tervezünk. Az ember áll ezeknek a folyamatoknak a középpontjában, a különféle közösségekben élő ember.

Az urban interaction design szintén egy közösség, mely folyamatosan alakul, így nem rendelkezik megkötött szabályokkal, módszertannal, nem egy rögzített terület, inkább egy sokkal szabadabb, több tényezős rendszer a rendszerben, a város szövetében. Komplex szituációk felmérése, leképezése és feldolgozása, alternatívák kidolgozása áll a középpontban, egyesítve a sokszínűséget és találélkonyságot, melyek a szakterületek határain átívelve teremtik meg a párbeszédet, alakítják ki a közös nyelvezetet, hogy akcióba léphessenek a különféle szereplők. Interakcióban a város megteremtéséért.

Gunther Dóra