McCullough 

Ambient Commons

(összefoglalás)

A szöveg a new media- és „okos” technológiák sajátosságainak, és az infokommunikációs rendszerek változásainak a különböző interfészek  tervezésre és használatra gyakorolt hatását állítja középpontba. A szerző az „ambient commons” fogalmát vezeti be a fizikai („megtestesült”) tereket átszövő, kiterjesztő és újradefiniáló reszponzív és hálózatos technológiai rendszerek, a várost, a lakást és a munkahelyet elárasztó interfészek emberi figyelemre gyakorolt hatásának leírására.

Az „ambient” mint háttérzaj egy változatosan használható  analógia, amely jól alkalmazható. bizonyos társadalmi, gazdasági és technológiai redszereknek (zene, reklám, social media) az embert megkerülhetetlen közegként körülölelő, a figyelmét különböző érzéki és pszichológiai szinteken stimuláló és befolyásoló működéseinek megragadására. Ilyen mindenható kulturális erő például a fizikai és virtuális, vagy digitális világot egyetlen bonyolult rendszerben manipuláló, váltoaztos interfész felületeken megjelenő reklámipar. A social media vizsgálata is releváns, hiszen alkalmas lehet szűkebb környezetünkről való mélyebb, és a láthatónál mindig részletesebb információ szerzésére, ezzel újrateremtve egyfajta új virtuális-valóságos hibrid érzékenységet a becsatornázott felhasználókban (és közösségeikben). Mindez az információ értékelését is megváltoztatja, hiszen a banális, mindennapi epizódokat, lényegtelen információmorzsákat földrajzi és egyéb dimenziókkal kiegélszítő twitter, facebook stb. bejegyzések kumulációja lehetővé teszi, hogy jóval nagyobb léptékű narratívákat építsünk fel egy adott személyről, közösségről (paradox of ambient awareness).

A szerző szerint a közvetlen környezetünkre irányuló megélénkült személyes figyelem egy nagyobb kulturális változás irányába tett első lépés lehet. A technológia amely a modernitásban a környező világ legyőzését szolgálta, most annak megértését segítheti elő.

A folyamatban alapvető kérdés, milyen új interfészeken keresztül kezelhetjük ezeket a technológiai rendszereket, illetve hogy ezek hogyan viszonyulnak az emberi érzékeléshez és a figyelem különböző információ feldolgozó, elemző és kategorizáló mechanizmusaihoz. McCollough vizsgálódásának fókuszába az „ambient interface” új paradigámja kerül. A kortárs interfész tervezés és technológia-fejlesztés arra törekszik, hogy a felhasználó kognitív kapacitását a lehető legkisebb mértékben leterhelő, intuíció és passzív tudás alapján használható „ambiens” felületeket hozzon létre. Az alternatív kibertér koncepcióját egy hibrid valóság váltotta fel, amelyben a virtuális és a fizikai rendszerek egymásra rétegződnek a felhasználók dinamikus mozgása közben. A felhasználói felületek egyre közelebb kerülnek az emberi mozdulatokhoz és az intuícióhoz, erre a jelenégre, illetve a helyhez kötött technológiái rendszerek terjedésére használja az „embodied information” kifejezést. Ezek az interfészek nem igénylik az ember teljes figyelmét, a technológiák egy sokkal taktilisabb, a tárgyi tapasztalatokhoz közelítő módon teszik elérhetővé a technológiai rendszereket.  McCollough egyfajta fenomenológiai megközelítsében az interfészek rendszerét a tapasztalat hátterébe, pontosabban a felhasználó percepciójának perifériájára helyezi, amely ugyanakkor szükség esetén a figyelem középpontjába hívható. A változás egyik jelentős hatása, hogy a felhasználói felületek egyre inkább áthatásba kerülnek a várostervezéssel, építészettel, és egy sor másik diszciplínával is.

Az „átható” (pervasive computing) technológiákkal kapcsolatban a szerző sorra veszi a várost is komplex felhasználói felületté alakító smart city technológiák életminőség és tudatosság javító hatásait, de kontrasztként a privát szférába behatoló intellignes adatszerző és ellenőrző rendszerek negatív lehetőségeit is. A technológiai fejlődést ugyanakkor adottságként kezeli; olyan felhasználói interakciókat kell tervezni, amelyek lehetővé teszik a minél szélesebb körű hozzáférést a valóság percepcióival lassan összeolvadó, vagy azzal metszéspontba kerülő digitális impulzusok összességéből összeálló új „cultural commons”-t.

A szerző szerint itt az ideje revízió alá venni az ipari társadalom médiaelméketeit, és megvizsgálni a figyelem kortárs műkődését. Az információt metaforikusan a világot körülölelő atmoszférához, illetve az ideák és a kollektív tudás helyeként elképzelt égbolthoz hasonlítja, olyan a mindennapi tapasztalatok hátterében mindent összekötő és rendszerező közegként, amelyhez mindenki könnyedén hozzáfér.